2013. május 20., hétfő

Janikovszky Éva: Az úgy volt…



Édes történetek. Akad közöttük néhány szomorkás is, illetve olyan, ami régi emlékeket bolygat fel.
Bárcsak felcímkézhetném még nagymamámnak a húst, hogy milyen szép, és hogy rántva szeretném...


Mit hallok? kérdezte apu, pedig tőlem aztán igazán semmit se hallott. Ez bizony nagyon szomorú, mondta anyu, és ebből mindjárt gondoltam, hogy tőle hallhatta apu is, amit hallott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése