Ez az írás az előző kötet második kisregénye.
Az írónő szavaival:
A legnehezebb felelősség: önmagunkkal szembenézni. Vállalni mindent, amit valaha elkövettünk. Gyötrődni azért, ami rossz volt, és visszaidézni kamaszkorunkat, amikor tizenhárom évesen arról álmodtunk, hogy egyszer fehér hajóról partra szállunk, pálmafák, tiszta hegycsúcsok fölött, tiszta, ragyogó ég alatt...A Partra szállt egy tengerész főszereplőjének dilemmája mindennapos: lopni, csalni és érvényesülni, vagy "balek" módjára becsületesen élni? Boldogtalan házassága és nem sok örömöt adó munkája közt őrlődve előbbi lenne logikus, de ő utóbbit választja becsületes apja példáján okulva. Mi lesz ebből? Mi lehet ebből? Hagyja a Kor, hogy ilyen emberek életben maradjanak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése