Fehér Klára: Ma éjjel ne aludj

Fehér Klára két kisregényét pihentetőként olvastam a hétvégén. Érdekes módon Szabó Magda néhány regényére emlékeztetett. Különösképpen a Születésnap címűre. Hogy miért? A kor, amiben íródott, a viszonyok és a stílus. A történet ugyanis közel sem hasonló.

Túsz Csongor esete nem mindennapi: "proletárcsaládból" származik, de ambíciói az orvosi pálya felé hajtják. Eddig nem is lenne különös a történet, hisz hallottunk már feltörekvő emberekről, Napóleon példája sem egyedülálló. De Csongor tökéletesen tehetségtelen mindenben. Utóvizsgáinak jegyzőkönyvei halmokban állnak az egyetemen, ám Csongor nem zavartatja magát, minden eszközt megragad, hogy a figyelmet magára terelje, még a mesélő szerepében feltűnő újságírónőt is felkeresi, hogy írja meg páratlan esetét. Ő azonban kutatómunkába kezd, és rengeteg titokra, csalásra derít fényt a bürokrácia dzsungelében barangolva. Ami eleinte viccesnek, komikusnak látszott, véresen komollyá vált: Csongor nem egy embert von be játékaiba, cselszövése egész környezetére hatással van. És Csongor el fogja érni a célját. Orvos lesz. És ki tudja, hány beteg halálát okozza majd? Megdöbbentő, bűntudatkeltő lezárás az írónő utolsó mondata:

...legalább ma éjjel ne aludj...