Anna karakterében az első pillanattól érzékelhető a feszültség, az egész történetben végigvonul valami borzongató, mégsem lehet előre tudni a végkifejletet. Ezt értékeltem legjobban a műben. Bár hiányoltam a kettős gyilkossághoz vezető út talán részletesebb bemutatását, de Anna jelleméhez ez a belül forró, rotyogó, hirtelen kirobbanó elhatározás illett leginkább. Bármit is tett, valahogy végig ártatlannak érzem.
Vizynét sajnáltam és ezért egy picit szerettem is. Ismerek hozzá hasonló nőt, így még közelibbnek éreztem. Vizyt megvetettem, de egy szikrányi sajnálat még iránta is ébredt bennem.
Moviszter volt a kedvencem a maga sztoikus bölcsességeivel és erős jellemével. Benne éreztem Kosztolányi véleménnyilvánítását a legerősebben.
Jancsitól undorodtam. Anna leállatiasításából ő is rendesen kivette a szerepét, bár ebben a lány egész környezete, minden ismerőse hibás. Jellemfejlődésének legpezsgőbb időszakában Anna munkára volt ítélve, és talán úgy gondolta egy darabig, hogy ez így van rendjén. De a legmélyebbről előtörő több után, jobb után hajszoló vágy (szinte öntudatlan) gyilkosságában tudott csak kicsúcsosodni.
Élveztem. Filmben még nem láttam, nemsokára sort kerítek erre is.
…egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése