Jean Rhys: Széles Sargasso-tenger

Hosszabb idő után ismét szerelmi történetekre vágytam, ám másképpen: nem édelgésre, nem szentimentális, idealizált kapcsolatokra. Semmiképpen nem akartam szerelemházasságról és a gyermekvállalás örömeiről olvasni, kifejezetten megundorodtam ezektől. Ambivalens érzelmekre vágytam és vágyok, szenvedős, utálós-szeretős kapcsolatokra. A kollégium csodálatos könyvtárosának jóvoltából most ilyen olvasmányélményeimről is be fogok számolni, mikor időm engedi. Első ajánlott könyve, a Széles Sargasso-tenger bennem keltett hatását szeretném röviden bemutatni.

A Jane Eyre sokáig kedvenc regényem volt, Mr. Rochesterbe egyértelműen szerelmes voltam, és teljesen átéltem Jane helyzetét. No persze csak annyira, amennyire ez lehetséges egy könyvkarakterrel kapcsolatban. :)
Ez a regény a Jane Eyre-nek egyfajta előzménye. Mr. Rochester feleségének, Bertha Masonnak életét mutatja be egészen a kezdetektől. Nem is annyira szerelmi történet, sőt. Inkább lélekrajz, megdöbbentő lélekrajz, ugyanis egy némileg öröklött, részben pedig a körülmények miatt kialakult elmezavar stádiumait mutatja be. Izgalmasan borzongató Bertha világa, aki olyan őrülten képes szeretni, hogy még obeah mágiát is alkalmazna ügye érdekében, ám lelki betegsége ettől az örömtől is megfosztja. Mást vártam a könyvtől, mint amit kaptam, de tetszett, amit kaptam. Nagyon tetszett. A Rochester-mítoszt viszont szépen lerombolta bennem. Egy időre, legalábbis.

"Az idő semmit se jelent. De az olyasvalami, mint ami kézzelfogható, és tapintható, mint az én piros ruhám, az jelent valamit."