2012. október 13., szombat

Lackfi János: Hófogók

Lackfit nagyon szeretem egy édes pofa , ha szabad ilyet mondani. A Lyukasóra nevű műsorért külön képzeletbeli puszi. De mielőtt még édelgős lenne ez az értékelés: a versei nem győztek meg száz százalékosan. 



Egyrészt: némelyik nekem „túl hosszú”, átfoghatatlan. Jobb szeretem a tömörítést, na de nem "túlzásba" (lásd: haikuk) véve. Másrészt: a témái közül kevés fog meg. Az tény, hogy (viszonylag) újat tud felmutatni, ami nagy szó a költészet soksoksokszázéves múltja miatt, el is lehet gondolkodni, esetleg nevetgélni ezeken, de inkább utóbbi, vagy a bólintó közöny, ami sosem jelent jót. Amolyan olvastalak-de-öt-perc-és-egy-szavadra-sem-emlékszem. És voltak ilyenek. Úgyhogy nem fog bekerülni a kedvenceim közé, de rossznak sem mondanám.

SZEMCSE


Szemcse vagyok, egy lap 

kis anyajegye, 
belém törik Isten 
ceruzahegye.


Körtében kövecske, 

kiköpni való. 
Steril hullaszaggal 
tévéhíradó.


Temetetlen élet, 

elvermelt halál, 
lottyadt krumpli, répa, 
beteg csíra-szál.


Hogy ez mind nem így van? 

Bizony, meglehet. 
Majd akinek írtam, 
sajnál engemet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése