Ropi az agynak. Örül a tudatom/lelkem ennek a levelezésnek. Két értelmes ember nagyrészt eltérő világnézettel képes indulatok nélkül, higgadtan érvelni és kommunikálni. Bár mindenkinek ilyen gördülékenyen menne ez.
A levelezéseket jó volt olvasni, végig lekötöttek, a hozzájuk fűzött megjegyzéseket viszont többnyire csak átfutottam. Azok már szárazak voltak, és nem csillogott bennük Eco páratlan zsenije, humora, remek logikája. A leveleket ajánlom minden érdeklődőnek, a többit csak az elszántabbjának… :)
Még a legvilágibb tudományok is azt tanítják, hogy a másik, annak a tekintete határoz meg és alakít bennünket. Ugyanis ahogy nem lehetünk meg evés és alvás nélkül, nem tudhatjuk meg, kik vagyunk a másik tekintete és válasza nélkül. Ölhet, erőszakoskodhat, rabolhat, semmibe veheti a jogot valaki egy-egy kirívó pillanatban, de az élete többi részében elfogadást, szeretetet, tiszteletet és dicséretet koldul embertársaitól. Még az általa megalázottaktól is azt kívánja, hogy elismerjék félelmüket és alávetettségüket. E nélkül az elismerés nélkül az erdőben magára hagyott csecsemő nem tanulja meg, milyen az emberi világ (vagy pedig, mint Tarzan, egy majomban próbálja kétségbeesetten megtalálni társát), és belehalnánk vagy beleőrülnénk, ha egy olyan közösségben kellene élnünk, amelyben mindenki kerüli a másik tekintetét, és úgy tesz, mintha nem is léteznénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése