Biztosan van magyarázat arra, miért egyetlen mondat az egész mű. Engem ez a tagolatlanság egyrészt zavart, mert nem tudtam megállni és átgondolni az olvasottakat, sodortak tovább a szavak. Ezt a könyvet egy ültő helyben kell elolvasni, különben szétárad a gondolatfolyam, és ember legyen a talpán, aki visszatereli a medrébe. Másrészt, éppen a tagolatlanságból adódóan belekapaszkodtam ebbe a kis cérnaszálba, Krasznahorkai egyetlen mondatába, és erősen szorítottam mindvégig. Így vezetett át a történeten, szinte vonszolt magával ebben a bonyolult, gondolati labirintusban.
Mit írjak még? Nagyon szép. Szerelmes vagyok Krasznahorkai László stílusába, szavaiba, világába és a nevébe (olyan szép, nem?) . Jó volt most ez a kis rövid. Úgy érzem, nemsokára jöhet a Sátántangó, megágyaztam neki.
mióta abbahagyta a gondolkodást, és emiatt megpillantotta a dolgokat, megértette, hogy mindaz, amit mi a létből érzékelünk, nem más, mint a hiábavalóság felfoghatatlan terjedelmű emlékműve, mely az idők végezetéig ismétli önmagát, és hogy nem, korántsem a véletlen szerkeszti a maga rettenetes, kiapadhatatlan, diadalmas, legyőzhetetlen erejével, hogy dolgok szülessenek és szétessenek, hanem mintha egy homályos, démoni szándék dolgozna itt, és ez oly mélyen bele van szerkesztve a dolgokba és a dolgok közti állapotok szövetébe, hogy a szándék bűze mindent betölt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése