Áldom a DIA-t. Folyamatosan kincsekre lelek ezen az oldalon. Köszönöm neki, hogy megismerkedhettem Gergely Ágnes verseivel!
Kifejezetten tetszett, ahogyan kifejezte magát, a képek, a rímek, a témák, mindenre csak bőszen bólogatni tudok. Igazán jó volt, nem szenzációs, de stabilan jó, színvonalas. Öröm volt olvasni.
Emlékezés egy szomorú férfira
Saját kezeddel ütnélek pofon,
de az ütéshez nincs ma már jogom – –
hideg világban őrzöd önmagad:
a csönd, a billegő ezüstmadár
a jégveremben borzadozva jár,
s ha felvergődve rést lel valahol,
leheletedtől földre hull a toll – –
huzatot kap a boltos kapualj – –
zsugorodik már nyárutón a gally – –
egy éj alatt kilencet lép a hold – –
s varasodik, de nem heged a volt – –
ezért harminchat éve csak öregszel:
szomorú kezed kinyújtottad egyszer,
de nem jöttél, amikor hívtalak – –
saját kezeddel ütnélek pofon,
de a kezedhez nincs ma már jogom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése