2012. szeptember 22., szombat

Tandori Dezső: Válogatott versek

Petri-imádatomon felbuzdulva kezdtem el megismerkedni Tandorival. Furcsa és futólagos - na meg persze egyoldalú - ismeretséget "kötöttünk", amit nem neveznék sem elegendőnek, sem teljesen pozitívnak. 


Tandorit nem tudom megfogni, valahogy kicsúszik az ujjaim közül. Ahol nekem véget ér a költészet, Tandorinak sokszor ott kezdődik, és ez is zavart idézett elő olvasás közben. Talán a válogatás sem a legjobb, sajnos még annyira sem győzött meg, hogy egy nagyobb lélegzetvételű verseskötetét a kezembe vegyem. Egyelőre. De azért nem akarom annyiban hagyni, pihentetem a témát. Valami megmagyaráz(hat)atlan szimpátia ugyanis kialakulóban van...

Az iskola vége

Nem tudok többé úgy szeretni,
ahogy valamikor szerettem:
várni, elérni, hagyni, veszni,
a szív ilyenre meg se rezzen.

Végkifejlet kifejezésre
szemekből villanó riadt fény:
felület inkább, de mi végre?
Legalább ennyit kifejezvén:

angyalokról mit tudhatok,
így maradtak a madarak.
Nekem is valami valót!
Választgatom a lovakat,

járkálok egy csatorna mentén,
nevét egy holt poéta adta,
sült krumplim köpködöm, eresztvén
olcsón bordóit a falatra:

„Ön ugyanaz marad! Akár-
mi körülményen! Ön valóban
konzervatív!” – „Szeretem…!” Áll
a múlt – „Nagyon…!” Valós, valótlan.

*
Ami másokra tart


Ami másokra tartozik, már mindent
megírtam, épp írom, meg fogom írni.
Létem papírnyi,
senki ne akarjon egyéb találkozásra bírni.
Köz közeg az: nem bomlott és nem is szent.

De mert az írás nem irodalom csak,
s egyével a másába minek rontsak
– feledjük hagyományunk,
mely szerint földi valónk… égi másunk…
létem rákényszerít, hogy osztályozzak.

Mit látok? Különbség teendő
esetleges másság s oly lelki bendő
közt, mely úgy felemésztene
– épp – téged (engem), hogy végül tényleg semmije
ne látszana, valóban, hantomon füvem nő-

jön legföljebb, szép fű. Mely tisztelendő,
de senkinek nem árthat.
Nem képez konkurrenciákat,
és a többi. Nos, érdektársaságot, más ilyen „családot”
különböztess meg attól, ami pusztán

lény-idegen, a maga léte folytán,
de külön jót vagy rosszat nem akar.
S így tovább. Továbbá el kéne tűnnöd magad javára is hamar.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése