2012. szeptember 22., szombat

Szenczi Miklós (szerk.): Akárki

A válogatás régi misztériumjátékok, mirákulumok, moralitások gyűjtőhelye, én csak a címadó írást olvastam közülük, magyarfaktra. 



Van olyan, hogy tipikus moralitás? Biztosan. Nos, ilyen az Akárki. Egyáltalán nem rossz, és a célját minden bizonnyal el is érte abban a közegben, ahol útmutatónak szánták. Illetve: az üzenet mindenképpen megérkezett a hallgatósághoz, még ha szájbarágósan is. Hogy aztán ki hogy s mint él, az külön téma. Tehát, műfajilag remek, korunk emberének nem tudom, mit adhat, az igények már igencsak megváltoztak azóta, üzenete viszont nem évül el.A forma jó, olvastatja magát.


Tudjad: elébb édes a vétek 
a végén mégis zokog a lélek,
ha már a teste sár s agyag.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése