Mostanság érdeklődéssel fordulok a kortárs írók, költők felé, és ennek a nyitottságnak köszönhetően rengeteg új, érdekes, építő dolgot találok. A kutakodás közben persze kevésbé tetszetős darabokra is lelek néha, ilyen volt ez a kis kötet is.
Azt nem mondom, hogy rossz, mert túl könnyű és felületes volna. Vegyes. Van pár jó kis (oda)mondogatós, frappáns, de összességében nem csigázott fel, és "aha"-élményt sem adott. Olyan kis lagymatag a drága, nem is tudom hova tenni. Az biztos, hogy nem olvasnám újra, talán csak ha nagyon unatkoznék, és más nem volna a kezem ügyében...
Ezzel sajnos ki is mondtam az ítéletet: könnyűnek találtatott. Sajna.
ALTATÓ
Alszik a test már. Lázad van.
Birkát számolsz álmatlan:
százötvennyolc… százhatvan…
Törnek a csontok a szárnyadban.
*
SZÜRKÜLET
Villanyainkat felkapcsolni végre
mielőtt a sötéthez szoknánk végképp
többet ér mint mondani magyarázni
pupillánk rafinált működését
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése