Verseskötetet nem nagyon szeretek elemezgetni. Mindig többet mondanak nálam a vers(részlet)ek. Nem is húzom az időt. Csak annyit: köszönöm Varró Daninak, hogy megédesítette a matekóráimat.
Félek, elalszom egyszer, s te itthagysz, mint a busz:
Pöfékelsz, elgurulsz, és többé sose látlak.
Vagy kiröppensz a számon, mint halottból a szusz,
Vigyázó lelke rebbenõ madárnak.
*
Volnék nyakadra csöppent körtelé,
volnék ruhádba kent hasonlatok,
apró göröngy, ha megbotolsz belé,
kicsiny bogár, ha eltaposgatod.
Dacolnék érted kisgyerek gyanánt,
peregne rólam minden intelem,
köhögnék érted, szívnék rossz dohányt,
vacognék érted éjjel ingtelen.
*
Van öt napom csak áhítozni rád.
Pedig nélküled mit sem ér a fájront.
Majd csinálok magamnak egy teát,
s túlcukrozom, mint Kosztolányi Byront.
Van öt napom csak áhítozni rád.
*
belülről kifelé dugul az orr
a szerelem is mint a nátha
sajnos már most tudjuk hogy erre
mi lesz a rím de hátha
nem az lesz (mégis az lett)
a szerelem is éppen ilyesformán dugulgat
nem éppen észrevétlen
egyenest a pofánkba
skandálja bele dilettáns
versét a papír mögül
kiváncsian kiles ránk
alkotói büszkesége
hiú vigyorban kulminál
a köhögés a szipogás
sehogysem látszik múlni már
mikortól hipochondria
meddig valóban nátha
sajnos már most tudjuk hogy erre
mi lesz a rím de hátha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése