Úgy tíz-tizenkét évet elkéstem ezzel a könyvvel. Elkéstem?!
Rengetegszer hallottam erről a könyvről, és ezidáig mégsem olvastam. Talán jó is, gyerekként nem tudtam volna igazán értékelni, azt hiszem.
Engem lepett meg a legjobban, de a végén majdnem elsírtam magam. Még mindig úgy tartom, hogy túl sok mondatát üresítették ki, de emellett tényleg érdekes történet. Pláne, ha az ember használja a fantáziáját, és belegondol: kire is hasonlít ez a kis herceg? Egész érdekes következtetésekre jutottam...
– Hát igen, szeretlek – mondta a virág. – Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése