A DESZKA fesztiválon nemrég volt műsoron az Adáshiba, de sajnos nem tudtam megnézni. Aztán Szakonyi Károly eljött az iskolámba egy rendhagyó magyarórára, ahol erős szimpátiát keltett bennem. Kerestem az Adáshibát, de sehol nem találtam. És most végre ráleltem a neten, másfél óra kellett, hogy elolvassam.
Bódogék igen különös család. Egész életük a tévékészülék körül forog. Bódog és felesége a történet kezdetén éppen várják, hogy a család összejöjjön, megünnepelni Imruska 18. születésnapját. Idő közben kiderül, hogy ez már a 19. születésnapja lesz... és itt már sejtünk valamit.
Családtagok még Dönci és Saci, előbbi Bódogék fia, utóbbi az ő felesége. Megjelenik Vanda is, az elvált, harmincas nő, aki újra hazaköltözött. Átjött tévét nézni Szűcs is, a tolókocsis szomszéd.
Imruska nem nagyon tud lelkesedni a családi együttlétért, mely során senki sem képes leszakadni a tévé képernyőjéről. Az albérlőhöz, Emberfi Krisztoszhoz menekül, és ki is hozza őt a család elé szobájából. A különös idegen, akihez tizenkét szakállas barátja jár látogatóba, csak egy-egy pillanatig foglalkoztatja a tévénéző famíliát. Pedig ő Imruska unszolására mindent megtesz: a szódából bort csinál, Szűcs bénaságát meggyógyítja. Úgy látszik, mindhiába. Indiszponált vagyok, vallja be töredelmesen.
Még utoljára megpróbál valamit... előidéz egy adáshibát, hátha akkor egymásra figyelnek végre a családtagok, hátha meghallják a hangját, hátha...
Történik napjainkban, sajnos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése