Nehéz ügy.
Az biztos, hogy nem lesz a kedvencem, mint ahogy az is, hogy az elején nehezen jutottam túl.
Alapvetően nem vagyok jártas a mitológiában és a latinos műveltségem hagy kívánnivalót maga után, nem is keveset. Az Aeneis cselekményét is csak vázlatosan ismerem. Ismeretek hiányában a regény helyett Szabó Magdát tudtam igazán csodálni, aki úgy járkál az antik istenek között, mint én a kedvenc antikváriumomban, olyan otthonosan, és csalhatatlan (m)értékítélettel. Becsülöm ezt a munkát, az írónőt még jobban, de ez a mű most nem tudott közel kerülni hozzám. Ötletes, sőt, virtuóz, Magda néni biztosan kidolgozott vele magából valamit, ami nyomta a lelkét, de nem volt katarzis, nem tudtam azonosulni senkivel, Creusa érdekelt, Laviniát szántam, Aeneas alakját – nyilván a cél érdekében, persze – nevetségessé stilizálta, ezen helyenként derültem, máshol ingattam a fejem: ej, már majdnem feministának tetszett lenni.
(…) nincs modell se férfira, se nőre, mindenki univerzum, magányos mikrokozmosz, hisz éppen itt a baj, hogy az ember embernek születik, nem képletnek, és nem öntőmasszába kerül, mikor a világra jön (…).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése