A prózája remek, miért ne ismerkedjem a verseivel is?
Ez a verseskötet sajnos arra a következtetésre juttatott, hogy maradok a novelláinál. Volt egy-két megcsillanása valaminek, amit szeretni is tudnék, de nekem most ez kevés volt.
ÁLRUHÁBAN
Egy napon letépik álruhámat,
és meglátják, hogy csont és bőr vagyok,
fuldoklásomban olyan tehetetlen,
mint a dézsába ejtett csillagok.
Megnézik sistergésemet,
akkor majd lelepleződöm.
„Honnan kerültél ide?”
– lekérdezik rólam a bőröm,
s rájönnek hogy milyen az én váram,
ez a csillagokból rakott égi,
létrát hoznak, és a tetejét
attól fogva mindenki eléri.
Talán már holnap lelepleznek,
vagy a zuhanást még megcsodálják,
hallgatják sistergésemet,
s álruhám százfelé cibálják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése