Hatalmas falat volt, de végül lecsúszott. Felsértette a torkomat, porzanak a könnycsatornáim...
I s z o n y (atosan jó) volt!
Hajaj, Villanelle első helye kedvenc női regényalakjaim között veszélyben van! Kárász Nelli semmihez sem hasonlítható lénye tökéletesen rabul ejtett. Az utolsó 100-150 oldalt egy ültő helyemben, étlen-szomjan...
Soha ilyen gyorsan nem fogott még meg egy ilyen hosszú regény. Sanyitól iszonyodtam már első feltűnésekor, és bosszantott Kárászék magatartása. Komolyan erre az alakra akarják bízni a lányukat? Ennyire nem ismerik? Nelli anyjából nem is néztem volna ki, hogy mélyebben ismeri a lányát, hiszen világéletében csak a saját bajait tudta szajkózni, olyan irritáló módon, hogy arra nem találok szavakat. A regény olvasása során többször is indulatba jöttem emiatt, és Nelli helyében jócskán 'odamondogattam' volna. De hogy Nelli apja, ez az érzékeny lelkű férfi - akitől minden bizonnyal Nelli örökölte lelki alkatát - ne vegye észre, hogy lánya halálra van ítélve egy Sanyi-féle férfi mellett? Talán ha nem hal meg, és felnyílik a szeme, közbeléphetett volna, de ez persze nem történhetett így.
Sanyi valóban 'zsíros ember', ahogy Nelli is sokszor említi. Akaratgyenge, unalmas, műveletlen, lusta, kihaénnem, felelőtlen kisgyerek, aki közben így vagy úgy, szánalmasan könyörögve vagy alattomosan kényszerítve megszerzi, amit akar. Persze nincs benne túl sok öröme, Nelli feltörhetetlen dió. Az ő számára, legalábbis.
Végig egy kérdés kattogott a fejemben: miért nem Imre? Imrével tökéletesen el tudtam volna képzelni Nellit, csupán egyetlen bökkenő volt a dologban. Alkatuknál fogva egyikük sem nyitott volna a másik felé, így a szimpátia is csírájában volt elfojtva. Talán mindketten olyan emberek, akik nem szorulnak társra, és mivel ebben áll a hasonlóságuk, nem kerülhettek egymáshoz közelebb. Takaró asszony temetése után ez az utolsó reménység is szétfoszlott, Nellinek már nem lehet köze férfihez. Összeférhetetlen egy férfi-női kapcsolatban. Egész egyszerűen nem az ő világa. Annyira meggyőzően, néhol olyan tömör undorral (bár higgadtan) írt a férfi-női kapcsolatról, hogy egészen elvette tőle a kedvem. Keserű szájízzel olvastam, és mégis hozzám nőtt, a könyvtárba is alig volt szívem visszavinni.
Hallottam olyan véleményt, mi szerint Kárász Nelli 'nem volt normális'. Nekem ez egy percig sem fordult meg a fejemben. A világ nem olyan, hogy el tud hordozni egy Kárász Nellit. És itt a hiba. Sajnos.
Az csak beszéd, hogy mindenkinek férjhez kell menni. Az ember ne azt nézze, hogy az emberek mit tartanak normálisnak, hanem, hogy ő maga hogy maradhat meg önmagának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése