Világirodalom I. szemináriumra olvastam ezt a sokrétű elemzésre lehetőséget adó levélregényt. Levélregény? Különös dolog ez, ugyanis válaszleveleket nem kap Mariana, csak ő maga ír, ezért egyfajta naplójellege is van ennek az egyoldalú kommunikációnak. Sőt: a levelek megírásának oka nem is ismeretközlés, tájékoztatás, sokkal inkább az önmegértést ill. az érzelmek feldolgozását szolgálja.
Mariane egy igazi férfi vágykép, a mű keletkezésére irányuló kutatások is megmutatják, hogy a mű férfi keze munkája, mégis sokan próbálják - a mai napig! - felkutatni, hogy ki lehetett Mariane, és néhányan megtalálni vélik egy-egy kolostor fennmaradt hivatalos papírjai között a nevét, így jelenhetett meg Mariana Alcoforado névvel a szöveg, bár korábban név nélkül adták ki, ezen a későbbi kutatások változtattak csupán.
A szövegben Mariane testi jelenléte erős, de egészben sosem jelenik meg, mindig részeit és reakcióit látjuk: szem, szív, könny, ájulás. Más szavakkal: a testet helyettesítő metaforák jelzik a test jelenlétét. A szenvedélyekről való beszéd erősen retorizált nyelv által valósul meg.
A leveleket olvasva nyomon követhetjük a szerelem kibontakozásának folyamatát, a szerelmes testi reakcióit, betegségének tüneteit ( :) ), a kiábrándulást és az amúgy sem létezhető kapcsolat tudatos lezárását. Nem tekintek a Portugál levelekre kedvenc szövegként, azonban vitathatatlanul jól elemezhető és remek alapul szolgál a szerelemről való beszéd megfigyeléséhez a vele hozzávetőlegesen egy időben keletkező szerelmet tematizáló művek értelmezéséhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése