2013. november 1., péntek

Juhász Ferenc: A szarvassá változott fiú

Zseniális, páratlan, katarzis. Színpadon. Olvasva (is) gyönyörű és megérint. Juhász Ferencről alig hallottam valamit, ezzel a művével berobbant, belém robbant, és kitörölhetetlen, amit művelt velem.



gyere vissza édes fiam, ó, gyere vissza, 
mert én csak révülök, 
szikáran betölt a benti-látomás, 
szikrázik a korhadt, deres szerveken, 
mint kerítésen lógó fagyott ingeken 
a tél-reggeli kakaskukorékolás, 
én hívlak, a te édesanyád, 
gyere vissza édes fiam, ó, gyere vissza, 
a dolgoknak adj újra elrendelést, 
a tárgyaknak fegyelmet, szelídítsd meg a kést, 
a rakoncátlan fésű mutassa meg magát, 
mert én már két ikrás, zöld szem vagyok, 
áttetsző-könnyű, mint a szitakötő, 
akinek, fiam, te jól ismered, 
tarkója, s állkapcsa között 
két kristály-alma tölti ki a koponya-üreget, 
csak arc-nélküli két óriás-szem vagyok 
és nem-földi dolgokat látok ezekkel, 
gyere vissza édes fiam, ó, gyere vissza, 
igazíts el mindent a lélekzeteddel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése