2013. augusztus 23., péntek

Esterházy Péter: Egy kékharisnya följegyzéseiből

A művészetnek is a csönd a párja, nem a beszéd. A szó, a kimondás a hallgatással van párban; nem az értelmezéssel.

Mostanában képtelen vagyok leülni olvasni. Mindenbe beleunok, a kedvenc könyveim is sorra visszavándorolnak a polcra, valahogy türelmetlen és ingerült lettem a könyvekkel. EP viszont – épp, akitől nem vártam volna – kizökkentett ebből a kellemetlen állapotból. Más könyvekhez továbbra sincs túl sok kedvem, EPhez viszont kifejezetten van.
Nagyon jó kapaszkodókat talált társadalmi problémákon, emberi dilemmákon, a kortársain, könyvekkel, kultúrával kapcsolatos kérdéseken, szórakoztató volt, de nem idétlen. Sok íráshoz nem tudtam hozzászólni: olyan emberről szólt, akiről szinte semmit sem tudok, egy olyan politikai eseményről elmélkedett, aminek a körülményeit nem ismerem, stb. Ezek a számomra üres írások rontottak az élményen. A saját tájékozatlanságomat nem kívánom a könyvön leverni, de az élmény mégsem lehetett ötcsillagos.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése