Nagyon ráálltam mostanság a versekre, Závada Pétertől meg amúgy is olvastam már pár tetszetős darabot. Gondoltam, megveszem az első önálló kötetét. Nem volt pénzkidobás.
Beszéljen helyettem két vers:
16h–20h-ig korsó Soproni 190 HUF
Élek, s ez ritka alkalom.
A fény kisujjnyi, törtfehér
sugár a kerti asztalon.
Tán megjössz, mire körbeér.
E nyári kert az árnyaké.
Nyugodt ez így ma. Gondolom.
A fény, akár az árpalé
szivárog át a lombokon.
Ma mégse jössz. A sarkon állsz.
A nap korongja fölragyog:
ezernyi égi vaskohász
locsolja szét a sörhabot.
Tudom, hogy ez nem épp vidám:
e nemjövés, ez ócska szesz
– élek, s ez nem az én hibám.
Ígérem, orvosolva lesz.
*
Jövőre harminc
„…én vagyok a vesék és szívek vizsgálója;
és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint.”
Vesémbe látsz, Istenem, mint a röntgen.
Viharlámpásod csontig átvilágít.
Jövőre harminc – szívem visszadöbben.
Ellátni innét a másvilágig.
Felelj dübörgő, fémes tapsaiddal,
valómban járjon át az égi szólam!
Nézd, félrever a szív, remeg a pitvar
-defibrillálj, ma még ne mondj le rólam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése