Ezt a viszonylag széles körben ismert regényt már régóta el akartam olvasni. Íme, időm és lehetőségem is volt rá. Nem azt kaptam, amit vártam.
Alapvetően többet reméltem, csak dicsérő szavakat hallottam róla. Maga a történet remek: egy gyönyörű fiatalemberről készített festmény annak lelkiismeretévé válik, így az arc szépsége örökre megmarad, a festmény azonban minden bűne után változik, az arcképre kiül az utálat, a gonoszság, megjelennek a ráncok, a gyilkos kéz vértől lesz vörös... De a megvalósítás igencsak szegényes. Szerintem. Úgy éreztem, hogy egy kiaknázatlan történetet, inkább egy vázlatot olvasok. A legérdekesebb részek felett átsiklott, következetlen fordulatokat használt Wilde. Ezzel a regénnyel egyáltalán nem szerettette meg magát velem.
Egyetlen erős pontja a regénynek Lord Henry, az ő gondolatai miatt érdemes volt elolvasni. Egészen új perspektívákat nyitottak előttem. CSAK Henry miatt kap 3 pontot az ötös skálámon.
Ma az emberek tudják mindennek az árát, de nem tudják semminek az értékét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése